Spenser az igazság nyomában - de MINEK ?

„Azonnal jöjjön ki onnan!”

„De hát én a nyomkereső vagyok, nem a Batman…!”

Nyögve nyelős egy bizsu Mark Wahlberg karrierláncában a Spenser Confidential. A (ha jól számolom) már 5. közös munkája Peter Berg rendezővel alig 2 óra, de vagy 3-nak érezni: első fele olyan kiszikkadt dögunalom, hogy a film szinte a szemem előtt indult üszkösödésnek. Mire a klisétabló cselekmény végre el is indulna valamerre, kiderül, hogy 1 érdekes ötletet nem bírtak előásni a fiókból a készítők.

Spenser, az önfejű ex-zsaru 5 évet ült korrupt felettese agyonveréséért. Szabadulása napján a rendőrfőnök meghal, majd egy másik rendőr, az állítólagos gyilkosa is fűbe harap. Spencer osztja az özvegy gyanúját, hogy befeketítés történt, így újdonsült feka haverjával, Hawk-kal szimatolni kezdenek. Látnia kell, hogy jó pár régi kollégája sáros az ügyben.

Buddy-cop akcióvígjátékot elég necces úgy ötvözni egy realista krimiszállal, hogy ne veszítse el a színét, a stílusosságát. Napnál világosabb, hogy Bergék itt nem boldogultak e feladattal: idegkóma kerülgetett a közhelyes ügy álmos tálalásától, a lazának szánt beszólások pedig feltűnően a feszültség, a tétérzet ellen dolgoztak. Ennek a műnek egyszerre van fahumora, kasztrált jellemei és elcsépelt konfliktusa, mégis úgy tesz, mintha egy új Heat-tel vagy Téglával lenne dolgunk – utóbbi talán a legjobb film, amelyben Wahlberg-et valaha is szerencsém volt látni.

Még az akció sem kárpótolja a nézőt, mert ahhoz túl fantáziátlanok a bunyós és kocsis jelenetek. Maga Spenser egy megfogható személyiség nélküli vázlatfigura maradt, bár ezt inkább a stáb kontójára írom. Wahlberg próbálkozik ugyan, de nincs erős jelenléte, kemény önbíráskodó szaglászként nagyon erőltetett a játéka. 


Szájalós ex-csaja, Cissy megjegyzi, hogy Spenser, Hawk és a 3. csapattag, Henry pont úgy csinálnak, mint Batmanék. Röhej, de a film is úgy tesz, mintha azok volnának: némelyik megmozdulásáért Spencer-t logikusan simán újra sittre lehetne vágni, de ő gond nélkül folytatja az ámokfutó nyomozását. Iliza Shlesinger az egyetlen a fő brancsból, akinek alakításában van némi energia, csak nála meg a karaktere olyan ellenszenvesen cinikus, hogy egy perc alatt sikerült megutálnom őt. 

Sztrádát bámulni is van olyan izgalmas, mint ezt a szürke kis darabot: 

• kriminek velőig lerágott csont, 
• véradásra szorul zsarus akciófilmként, 
• hangulata pedig annyi van, mint M. Night Shyamalan Happening-jében - habár a színészi játék itt egy fokkal jobb, mint amott. 

2/5-öt kap tőlem a Spencer - Az igazság nyomában. Hamar feledésbe fog énszerintem merülni, és csodálkoznék, ha maga Wahlberg egyszer egy pályaösszegző interjúban akárcsak említést tenne róla.