Az elrabolt lány

 

Vaksötét van Hollywood-ban. Sose még ekkora kreatív vákuum és egyet nem értés média és az átlagértékelő között, mint idén óévben, így mindegy, ha találomra keresgél a néző olyan filmet, aminek némi értéke is esetleg lehet. Az elrabolt lány "értéke" teljesen a témaválasztásában merül ki, melyet tévesen garanciának tekint a többszöri megtekintésre. Másfél órán át vonszolja magát a keserű, de semmitmondó melankólia barakkjában, míg el nem ér házi-feladat-szagú befejezéséig, mintha meg lenne ijedve attól, hogy esetleg nyomot is hagyjon a nézőben.

Maureen kislányát a mohamedán ex-férje elrabolta, és a Közel-Keletre vitte. A nő éveken át nyomoz, sőt egy speciális alakulat munkatársául is elszegődik, mely elrabolt gyerekek keresését és mentését végzi. Aztán rájön, hogy a szervezet sose akarta az ő konkrét esetét megoldani, mert túl macerásnak találták. Ennél is nagyobb baj, hogy a végre meglelt, azóta tinivé serdült lánynak hazudtak róla, és utálja őt. Most akkor mi legyen?

Egyszerűen nem gondoltak bele James Kent rendező és emberei, hogy mit akarnak ezzel elmesélni. Mert az, hogy "igaz történet alapján", nem mentség: erős kézzel semmilyen szálat nem tudtak megragadni, egyetlen karaktert sem tudtak markánsan, meghatóan kiformázni. Színészi játékról alig lehet beszélni: a főhősnő anya egyszerűen az élet pofozózsákja, leányzója a legbeetethetőbb-féle viaszbaba, az apa egy önámító senki nyálgép. A nőt segíteni próbáló kolléga pedig fatökű, szürke kis bércserkész, aki kb. olyan fafejjel "őrlődik" szakmai prioritás és erkölcsi kötelesség között, mintha buli után kéne választania a fű meg a pia között.

Maureen nyomozásában 1 világos nyomvonal vagy gondolatmenet nincs kiemelve. Erőtlen a rendezés, fecni a forgatási füzetkönyv; sem a figurák, sem az események nincsenek kidolgozva, lefektetve, tálalva, szinkronba hozva. Ez a fakezűség pedig már a téma adta alapszimpátiát is kikezdi, még mielőtt végre eljutnánk oda, hogy az anya-lánya dinamika sorra kerüljön. (Hogy nem számított Maureen arra, hogy lányának hazudtak róla, és hogy évek alatt már talán őt fogja idegennek érezni, nem az apát?) Már olyan apró morzsáknak is örülni tudtam, hogy nincs paranoid likvidálós titkosfőnökség, mellőzték a túljátszott főgonoszt, és a vége se nem happy end, se nem tragikus halál. Ha azt mondom, ez semmi, sokat mondtam.

Az eltűnt lány egy léha kliséséta ólombakancsban. Természetesnek veszi a gyerekrablással járó drámafaktort, de nem támasztja alá  semmi jelentős, vagy a figyelmet ébren tartani képes dologgal. Krónikus energiahiányban szenved, színészet alig pislákol benne, és a kieső játékidőre jobban emlékszel, mint magára a produkcióra. Valahogy sikerült dögunalmasra kihozni egy olyan "igazi történet" alapján csinált sztorit, ami a való életben pihekönnyen elborzaszt egy lelkiismeretes honpolgárt.

Van annyi viszonyítási alapom, hogy tudjam: soha többet nem nézem végig ezt a nyűglődést.