Phillips kapitány

Megtörtént eseten alapuló túszdráma lehet-e valósághű, ha megszépíti a főszereplő jellemrajzát? Igen, ezesetben működik, és nemcsak Tom Hanks azóta sokat dícsért alakítása miatt. Billy Ray író és Paul Greengrass abban a szellemben készítette ezt a művet, ahogy én magam leginkább díjazok: 

• Kb. dokumentalista szinten megy a részletekbe, de azok nem untatnak,
• Tónusában végig komoly és intenzív, hatásvadászat nélkül tud állandó feszültséget teremteni.
• És bár témája érinti a tengeri hajózás felügyeletének fontosságát, soha nem válik reklámmá, imidzsfényezővé a tengerészetnek (ahogy pl. a Top Gun).

Richard Phillips kapitányt 2009-ben szomáliai kalózok ejtették foglyul, miután megtámadták a Maersk Alabama nevű dán teherszállítót. Az amerikai haditengerészetnek végül sikerült kimentenie Phillips-et; a elrablóinak vezetőjét pedig több évtizednyi fegyházra ítélte a bíróság. Phillips az esetet "A Captain's Cuty" c. könyvében írta meg: ez képezte a moziadaptáció alapját, bár mégcsak 1 ember szemszögéből mesélte el a történteket.

Mikor a filmnek vége lett, úgy éreztem, mintha gyorskurzust kaptam volna nyílt vizi terrorelhárításból. Greengrass és munkatársai igazán megcsinálták a házijukat, hogy egy modern, életszerű túszdrámát hozzanak létre, és ne hagyják parlagon a részleteket, hogy az akcióra figyelhessenek. Az egyes óvintézkedések ugyan nem hagytak mély nyomot bennem, de amit láttam, logikusabb protokoll-követésnek tűnt, mint pl. A bombák földjén-ben bevetései. 
Ez persze még csak az alapozás. Ám a filmen nemcsak a beleölt munka és az alapos háttérismeret tükröződik. Miután a Muse vezette támadók közelébe érnek a Maersk Alabama-nak, a pontosan tervezett illúzió és tárgyilagos hangvétel segítik a feszültség fenntartását. Hihetetlen, hogy egy hajó megszállása és egy szimpla emberrablás ennyire intenzív lehet. És tényleg kérdéses, vajon a támadók végül odavesznek-e, és ha igen, magukkal rántják-e Phillips-et is a halálba.

Greengrass mindent megtesz, hogy a néző ne tudjon szabadulni az események közelségétől. A látványt nem manipulálja, így nem tudunk kizökkenni a kapitány szorult helyzetéből, ami a fogságakor már-már klausztrofób érzetet kelt. Sosem bontja meg az idővonalat (semmi hangos narráció vagy emlékképek), amivel az "itt és most"-ban tartja a figyelmünket. Még a két főszereplő, Phillips és Muse előéletéről is csak a vízre szállásuk előtti órákat mutatják. Egyszerű, de hatásos módszer ez: nem kevés kritika nem is dráma, hanem thriller kategóriába sorolja a Phillips kapitányt.

Kétközpontú karakterdrámánál őrülten kockázatos, ha az egyik fő karaktert ismeretlen színészre osztják ki. Barkhad Abdi sofőrként dolgozott Szomáliában, mielőtt Greengrass kiválasztotta a szerepre. Ehhez képest tökéletes társa Hanks-nek a közös jeleneteknél. Nem tudom, mennyiben alakítja saját magát, de az a Muse, akit látunk, éppoly rátermett parancsnok a kalózoknak, mint Phillips a saját legénységének.

Abduwali Muse vézna külseje ellenére karizmatikus vezetője a 4 tagú kalózcsapatnak, amelyek másodjára is megkísérlik a teherhajó ostromát. Kíméletlen az eredetileg kirendelt, de megfutamodó csoportvezetővel; ugyanakkor visszafogja embereit, ha Phillips trükközni vagy szökni próbál.

És mégis...

Minden részlet és feszültség dacára gyakran tűnik úgy, hogy a produkció minden zsetont az aduászra tesz fel - azaz Tom Hanks-re. Igen, ő játssza a címkaraktert, méghozzá veszettül jól. De rajta és Muse-n kívül nincsenek valódi karakterek, csak kellékszereplők az eset rekonstrukciójához. Ettől pedig még feltűnőbb az, ahogy a hajón Phillips megjátssza magát. Muse ekkor már leszámolt riválisával, emberei hűsége megedződött. Phillips mégis úgy vezeti orruknál fogva őket, mint a kezdőket - próbálva időt nyerni a gépházban elbújt embereinek. "30.000 dollár? Minek nézek én ki? Koldusnak?" "Nem vesznek komolyan minket!"

Ehhez képest csak akkor verik fejbe a szövegelő kapitányt, mikor az egyik mentőkabinban kereket oldanak. Mi lett volna, ha egy nem kritikus pontján meglövik - megtorlásul, hogy egyik társuk a legénység által elszórt üvegszilánkokba lépett? Értem én, hogy a sértetlen túszért várnak 10 millió $-t. De egészében nézve már a kivételezés aurája lengi be Phillips-et. 

1. A movie elején egy csontsovány dialógusban részletezi a családi állapotát,
2. Rá fél órára jön létre a szükséges dinamika,
3. és kb. még fél óra, mire Phillips-nek elfogy a tere a kalózok - mondjuk ki: - hülyítésére.

Nem tudom, Phillips-nek milyen volt az eredeti jelleme. Annyi biztos, hogy a filmbéli megfelelője elég formális: nagyjából olyan, amilyennek Hollywood egy komoly, de átlagos embert elképzel. Leginkább az fogott meg vele kapcsolatban, ahogy lassan egy minimális tisztelet kialakul közte és Muse között. Muse jól tudja, hogy az "írjenki" nem értheti a helyzetüket, és hogy amint teheti, szökési esélyt csikar ki magának. Néhány rövid tőmondatot mégis vált vele: "Mindig is el akartam jutni Amerikába." Mindez nem rokonszenv, csak a minimális interakció. 

Ami kétségünk lehet Phillips sorsáról, azt inkább a csapat kemény legénye adja. Ő Muse elszántabb kiadása, aki Phillips-et többször agyonüti, s egyszer fegyvert szegez a koponyájának. A felsértett talpú tagon pedig Phillips felismeri a félelmet, így mikor csak az figyeli őt, búcsúlevelet próbál írni a családjának. Mégha jobbára típusszereplőkről is van szó, tisztán kivehető, ahogy a huzamos összezártság miatt Phillips nem akarja a halálukat. Eleve nem gyűlölködő típus, de miután Muse is átment tárgyalni a flotta kirendeltjével, még inkább érti és átérzi az indulataikat. Túl messzire mentek el, és most egy olyan alkun múlik a sorsuk, amiről sejthető: "Ez csapda."

Alighanem a befejező percek egyben a legepikusabbak is. Hanks-től mindenképp. Mikor a kommandó hajszálpontos lövésekkel megöli Muse társait, a vérük Phillips-re fröccsen, aki a végkimerülés és az adrenalin hatására pánikrohamot kap. Fenomenálisnál kevesebbet nem tudok mondani arra a reakcióra. Hanks tökéletesen ábrázolja, ahogy a kimerült parancsnok idegei felmondták a szolgálatot. Nemcsak maga az élmény sokkolta: bármikor megölhették volna, de valami apró módon mindig próbált hatni rájuk. És most az ő vérük borítja. "Nem... nem az enyém...!" Feloldozó és gyönyörűen drámai lezárás, ahogy a könnyes arcú férfi orvosi rutinvizsgálatot kap. 

Summa summarum:
Technikai szempontból kiválóan kidolgozott, objektív és erőteljes alkotás. Végig tiszta, kinek mi a szerepe, hova fog kilyukadni a bonyodalom. De a feszültséget igazából csak a helyzet adja. A történet hamar személytelenné válik: pont azért, mert az eseményeken a fókusz, a jellemábrázolást viszont egy bizonyos szintre befagyasztja. Szomáliáról és Muse sorstársairól sem lettem okosabb, de maga a hajófoglalás és a fogság percei végig fenntartották az érdeklődésemet. A végső 5 perc pedig a feliratos utószóval őszintén megható.

A Phillips kapitányra 5-ből 4 pontot adok. Éve egyik legjobbja.